Mit játsszunk otthon a gyerekkel? – 24 napos kihívás tapasztalatai

Akik követnek minket, emlékeznek az ingyenesen letölthető adventi naptárunkra. Az volt a lényege, hogy minden napra ki kellett tölteni a kártyákon, mit játsszunk otthon a gyerekekkel. Mi is feltöltöttük a facebook oldalunkra az aznapi kártyánkat, és becsülettel játszottunk is a gyerekeinkkel 24 napon keresztül, minden nap. Ez gyerek oldalról adventi naptár volt, szülői oldalról viszont egy érdekes kihívásnak bizonyult. Ennek a tapasztalatait szeretnénk megosztani ebben a cikkben.

Miért játsszunk a gyerekkel?

A játék során tanulunk, fejlődünk. A pszichológia és pedagógia is foglalkozik a játék fontosságával, a tanulásban és fejlődésben játszott szerepével.  Kutatások, kísérletek bizonyítják a játékban rejlő potenciált, hazánkban is több neves pszichológus foglalkozott a témával, amikkel már találkozhattál.

De miért kell a játékhoz a szülő? Mert a játék kapcsolódás. A játék szeretet. A játékon keresztül tudjuk közvetítni gyermekünk számára, hogy fontos és szeretve van. Másrészről pedig tapasztalatokat tudunk átadni neki, félelmeket tanulnak meg kezelni, sőt az őket ért sztesszt is le tudják vezetni játékkal.

tapasztalatokat tudunk átadni neki, félelmeket tanulnak meg kezelni, sőt az őket ért sztesszt is le tudják vezetni játékkal.

A kihívás előtt azt mondtam volna, hogy persze mi tényleg játszunk a gyerekeinkkel. De 24 nap minőségi, fókuszált játék után azt kell mondjam, hogy csak ímmel-ámmal játszottunk. 

És nagyon nem mindegy, hogy szülőként mennyire vesszük komolyan a játékot, Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyvéből találtam egy ideillő részt: „Amikor a szülő teljes szívvel és érdeklődéssel vesz részt a gyerek tevékenységében, tökéletesen tisztában van annak fontosságával, magatartása egyenrangú résztvevőként egészen más, mint olyankor, amikor szülőként játszik.”

 

#Játsszunk minden nap kihívás tapasztalatai

A gyerekeink 4 és 7 évesek, a fiúnk ovis, a lányunk elsős. A kihívás lényege az volt, hogy együtt kell játszanunk négyen családilag minden nap egy adott témában, és nem osztódunk két csoportba, nem játszunk mást. A kicsi miatt eddig amúgy is muszáj volt, mert ő még nem tudott olyanokkal játszani, mint a nagyobbik. Az első két napon nem értették, hogy miért egy meghatározott játékkal játszunk, mindenképpen ők akarták megmondani, hogy mit játsszunk otthon. Lányom még sírva is fakadt, és először duzzogva figyelte csak, hogy mi játszunk, emlékszem puzzle kirakás volt az első napra ütemezve. A kicsi örült mindennek, ő egész lelkes volt.

Harmadik napon már őszinte kíváncsisággal és izgalommal várták az új kártyát. Volt olyan nap, amikor 15 percet játszottunk, és olyan is, amikor egy órát. Ameddig jól éreztük magunkat, és a figyelmük engedte. Volt pár olyan nap, amikor a kicsi hamarabb feladta, de olyan is, amikor a másik unta meg.

A közös játék hatása a gyerekeinkre

Vekerdy Tamástól rengeteg jó tanácsot és szülőként arculcsapó tényeket olvastam már. Amikor a cikket írtam, ez a gondolata konkrétan felkapcsolta a villanykörtémet: „Minden játékszernek közös törvénye: akkor bontakoztatja ki igazi gazdagságát, ha rávezette a gyereket a nyitjára a felnőtt, a játszótárs.” Szerinte, ha a szülő nem vezeti rá a gyereket a játékokra, akkor a gyermek ingerlékennyé válik. Állítása szerint ez 2-3 játékkal teli nappal azonban orvosolható.

Pontosan ez történt a kisfiammal is. Éppen egy nehéz időszak után voltunk, többször volt beteg, nem mehetett oviba, közben itthonról dolgoztam, de így nem tudtam vele úgy foglalkozni, ahogy igényelte. Nem evett rendesen, minden fürdetés és fogmosás egy hisztis tortúra volt. Azóta szépen lassan elmúlt ez a szakasz, és sokkal kiegyensúlyozottab, szófogadóbb lett. És csak most esett le, hogy körülbelül akkor szűntek meg ezek a hisztis és nehéz esték, amikor elkezdtük a dedikált közös játékot.

Azóta szépen lassan elmúlt ez a szakasz, és sokkal kiegyensúlyozottab, szófogadóbb lett.

Nem hagytuk őket nyerni, hanem mi is igazából játszottunk és mi felnőttek is nyerni akartunk. Nem szépítek, volt sírás és csalódás. De azt gondolom, hogy ezt meg kell tanulni kezelniük nekik is. Szerintem sok felnőttnek is hiányzik ez a képessége, és emiatt nem szeretnek játszani, ezzel valahogy én is így voltam. Szóval nem csak a gyerekek tanultak ebből a kihívásból.

Közös játék hatása ránk, szülőkre

Említettem, hogy nem kihívásnak indult ez a közös játék projekt. Pár nap után kezdtük el érezni a kihívás és szokásformáló hatását. Nem volt opció nem játszani vagy kihagyni a játékot. Nem lehetett kifogás, hogy fáradt vagyok vagy nincs kedvem. (Nem voltunk betegek ez idő alatt, és nem volt semmi extra történés, ami valóban indok lett volna.) Azt vettem észre, hogy élvezem. Nem csak egy kellék vagyok a gyerekek játékában, nem tanár vagyok, hogy a játékkal tanítsam valami okos dologra vagy fejlesszem. Hanem valóban tényleg én is játszom, játszótárs vagyok.

Nem csak egy kellék vagyok a gyerekek játékában.

Karácsony után, a szünetben még sokat játszottunk együtt. Az iskola kezdéssel és dolgos hétköznapokkal megritkultak ezek a családi közös játékok. És őszintén szólva hiányoznak. Jó volt, élveztük, megtanultunk négyen együtt játszani. Tanultunk veszteni, tanultunk nyerni és egymás sikerének is örülni. És nem csak a gyerekek.

 

 

Mit játsszunk a gyerekkel otthon?

Elég sok társast, kártyát megvettünk már, amit egyszer kipróbáltunk, és nem volt olyan nagy sikere, így eltettük a fiókba. Ezeket most mind elővettük, amikor elkezdtem összeírni, hogy mit játsszunk otthon. Egy részére nem is emlékeztek a gyerekek, és az újdonság erejével hatott. Volt pár olyan játék, ami régen nem tetszett, de most nagy sikere volt. És persze volt olyan, amihez még régebben kicsik voltak, most pedig már élvezetes volt mindenki számára.

Ezeket most mind elővettük, amikor elkezdtem összeírni, hogy mit játsszunk otthon.

Összegyűjtve és röviden dokumentálva, ezeket játszotta a család:

1. közös puzzle kirakás
2. közös legózás
3. kártyázás: Uno, Grimaszpárbaj, többféle párkereső, Grabolo, Dobble
4. társasjátékok: Zingo, Bandido, Titkos ajtó, Szellemkastély, Kockahegyen is túl, Riziko Junior, Concept, Az elvarázsolt labirintus
5. Kincskeresős, nyomozós játékok otthon: Rejtélyes sziget, Nyomok a hóban kalandokat oldottuk meg
6. Kézműveskedés, közös alkotás: Pilli és a karácsonyi ajándékgyár dobozából kreatívkodtunk
7. közös sütés-főzés: mézeskalácsot sütöttünk és téli puncsot főztünk együtt

 

Pilli és a karácsonyi ajándékgyár kreatív foglalkoztató doboza:

Pilli egy cuki mackó, aki megszinesíti ezt a kreatív dobozt. Nem csak az alkotások szépek, de ad egy pluszt, hogy a mackó történetét hozzáadjuk. Ebben a dobozban karácsonyi képeslapokat és díszeket csináltunk, ki is tettük őket, és ajándékba is jutott belőle. Van több tematikus doboza is, pl. nyári, fiús és lányos, újrahasznosítható alapanyagokat felhasználó stb. Kell a szülői segítség némelyik feladatnál, hogy úgy nézzen ki, mint a képeken, de vágni, ragasztani a kicsik is imádnak.

Rejtélyes sziget – A kalóz küldetés:

A mi gyerekeink imádják a nyomozós, kincskeresős játékokat. A Funnylogic kincskeresői mesekalandok, ami mese és nyomozás egyben. A kalóz küldetésben a sárkányok elrabolt kincsét kell visszaszerezni úgy, hogy a gyerekek álkalózok bőrébe bújnak, és nyomoznak. Van benne pallón járás, öltözető játék, találós kérdések, puzzle kirakó, árnyék felismerő feladatok, amit zenék is szinesítenek.

 

Amit azóta szereztünk be/kaptunk:

1. Kártya játékok: Invisible, Nem én voltam, Silent planet
2. Társasjátékok: Dinogang, Cat crimes – Ki a tettes, Acrobat’
3. Unikornisos kincskeresős küldetés

 

Silent planet: kooperatív csendes izgalom

A játék során nem szabad megszólalni, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam erre a játékra. Egymás lefordított kártyáiból kell húzni úgy, hogy egy sort rakjunk ki a kártyákból. Ha nem jön ki a sor, akkor vesztettünk. Közben csak mutogatni lehet, akitől húzunk az nem segíthet. Az a segítség, hogy egy logika szerint kell rendezni a kártyákat, hogy a többiek kitalálhassák. Felnőttként is élvezhető, a négy éves inkább az egymástól húzást élvezte és a mutogatást, de a hét éves már logikázott rendesen.

 

Grabolo: gyorsnak kell lenni!

Hát itt fel kell kötni a gatyát, ha nyerni akarsz. (Vagy kevésbé szánalmas vereséget szenvedni) 🙂 A kockákkal kell dobni, a szín és figura kombinációját kell elragadni a többiek elől. És azt is kell figyelni, hogy kinél van. Ezt a kicsi is imádja, és jól is megy neki.

A kockahegyen is túl: mesebeli stratégiajáték

Határozottan szeretjük és tuti, hogy nagy családi partik lesznek, ha a kicsi is nagyobb lesz. Olvasni kell tudni hozzá, így sajnos a négy évesünket nem tudtuk úgy bevonni. Hosszú is, gondolkodni is kell, viszont abszolút felnőtteknek is kihívást jelent. Küldetéseket kell végrehajtani a táblán pontokért. Vannak segítő és átok kártyák, titkos képességek, szóval elég összetett ez a családi társasjáték.

 

 

És még egy csomó játékról tudnék mesélni, valószínűleg fogok is. Ha kedvet kaptál kipróbálni ezt a kihívást, akkor hajrá, nagyon kíváncsi vagyok, hogy másnak mi a véleménye vagy milyen hatása volt a családra, gyerekekre. Ha van kedved, írj egy emailt vagy az egyik csatornánkra. Jó szórakozást!